Történelmünk

Sárosfa híres személyiségei

Bittó István

Sárosfai és nádasdi Bittó István (Sárosfa, 1822. május 3. – Budapest, Terézváros, 1903. március 7.[1] ) magyar politikus, miniszterelnök, valóságos belső titkos tanácsos, főrendiházi tag.

Bittó István Élete:

Sárosfán, Pozsony vármegyében született Bittó Benjáminnak, a megye alispánjának és Nagy Júliának a fiaként. Hivatalnokként kezdte pályafutását Moson megyében. 1848-ban országgyűlési képviselőnek választották, ami miatt a szabadságharc bukása után bujdosni kényszerült. 1851-ben tért haza, és Somogy megyébe költözött, ahol visszavonultan élt. A Szigetvári kerület képviselője lett 1861-ben, majd ismét 1865-ben. 1869-ben Abrudbányán választották meg. Elnyerte Deák Ferenc bizalmát.

1871 és 1872 között az Andrássy-kormány, majd a Lónyay-kormány igazságügyi minisztere volt. Még az utóbbi kormány bukása előtt lemondott, és 1872-től 1874-ig a képviselőházi elnök tisztségét töltötte be. 1874. március 24-én kapott megbízatást kormányalakításra. Ez volt az utolsó kísérlet a Deák-párt alapján való kormányalakításra. Mivel a párton belül Lónyay és Sennyey voltak a legnépszerűbbek, Bittó helyzete nem volt könnyű. Amikor azután Tisza Kálmán 1875. február 3-án bejelentette, hogy a pártok alakulásának van közjogi alapja, megkezdődött a pártok megalakulása – másrészt véget ért Bittó István kormányzati szerepe. Ő az egyetlen volt miniszterelnök, aki nyíltan az ellenzékhez csatlakozott. 1884-ig volt képviselő a Mérsékelt Ellenzék színeiben, majd átmenetileg visszavonult a politikától. 1899-ben kinevezték a főrendiház tagjává, ahol haláláig aktív maradt.

Barabás Miklós megfestette mind Bittó István, mind felesége arcképét 1875-ben.

(Forrás: wikipédia)